Egyik kellemes nyár végi napon a badacsonyi út mellett égigérő’ nyárfák tetején délutáni -szerencsére fröccsmentes- traccspartit tartották kányáék. A fák tetején remek fészkekben terpeszkedtek és onnan osztották nagy hanggal, nagy arccal az észt azoknak a madaraknak, – bár mindenki hallotta a környéken- akik éppen arra jártak. Ha akarták, ha nem….. Boldogok nem voltak ettől a magasröptű beszédtől. De nem volt mit tenni, ezek ideröppentek valahonnan, építettek maguknak nyárfán terpeszkedő minden kényelmet kiszolgáló kányafészket, majd jól leszólták az alacsonyabb bokrokon fészkelő jégmadarakat, a nádszálón óvatosan ringó fészkekben a nádirigót. De a legnagyobb gúnnyal, rosszindulattal a seregélyek népes csapatát illették mindig. Az ő rovásukra élcelődtek, kinevették őket
-amiért ilyen sokan vannak, -amiért ilyen aprók, -amiért csak nagy csoportokban mernek repülni.
Mi innen sokkal messzebbre és sokkal többet látunk, sokkal többet hallunk, és mi tulajdonképpen a legokosabb madarak vagyunk a vidéken. Ezt károgták álló nap.
Szeptemberben mikor a szőlőfürtök már aranysárga színben tündököltek, a seregélyek a sok finom, édes, lédús szőlőszemektől felerősödve megunták a kányák állandó gúnyolódását, és az esti pihenéshez készülődő, fészekbe éjszakára elbújni akaró kányákat megtámadták. Repült ezerszám a sok, sok seregély, zúgott a szárnycsapásoktól a levegő, rezgett még a vasúti sín is alattuk. Fekete felhőként rázúdultak a kányafészkekre, csipkedték, ütötték, vágták az ijedtükben csak károgó kányákat, és villámgyors fordulóval el is illantak a nád között. Másnap reggel aztán a kányák is erőre kaptak, mérgesen kiabálták világgá a seregélytámadást, fenyegetve kis szőlőlopókat, hogy mit képzelnek? Hogy merték ezt megtenni? Meg fogjuk bosszulni!!!! Lapítottak is a madarak, de aztán négy nap múlva újra TÁMADÁS! A kányák most már nem lepődtek meg, visszavágtak, elzavarták a támadókat. A fő kolomposokat körbefogták, jól elverték a szárnyukkal, amíg azok csak be nem tudtak bújni a nád közé. ..és ez így ment még pár alkalommal, mikor a seregélyek csapatának elejére egy fiatal, harcos madár került. Megszervezte a támadást, zúdultak jobbról, balról, végül elzavarták a kányákat az út melletti nyárfákról.
Hát ezért nincs már sok kányafészek a fákon. Szedték a cókmókjukat, odébbszálltak.
..és a seregélyek is így járnak majd…. ha túl sok szőlőt lopnak.
